Az intézmény közlése szerint a Magyar Fotográfusok Házában a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanulói - Vecsernyés János és Máthé Tibor elsőéves operatőr szakos hallgatói, valamint Enyedi Ildikó film- és televízió rendező, valamint Máthé Tibor operatőr szakos ötödéves hallgatói - mutatkoznak be alkotásaikkal. A kiállított képek mellett vetített formában mutatják be a hallgatók többi munkáját is. A tárlatot Korniss Péter fotográfus nyitja meg, a fotókiállítást augusztus 14-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

A fotókiállítás ajánlójában Moholy-Nagy László gondolatát idézik: "a fényképezőgép a legmegbízhatóbb eszköz az objektív látás elsajátításához".

Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora ajánlójában úgy fogalmaz: az alkotók mást és máshogyan látnak, a nézők pedig a különbségekben megmutatkozó saját stílusokat is megfigyelhetik. A képek együttes bemutatása, pedig ebben az esetben is létrehoz egy különös, új minőséget, ami kizárólag ebben az együtthatásban él, a különböző megközelítések kiegészítik, gazdagítják egymást - áll a program ismertetőjében.

Forrás: MTI

Kétszáz éves artistadinasztia tagjaként stílszerűen egy lakókocsiban látta meg a napvilágot Balatonmagyaródon, öt testvére és két féltestvére is artista volt. Kiskorától tanult muzsikálni, hegedűn, harmonikán, az összes fúvós hangszeren, kedvence a trombita volt. Már tízéves kiskölyökként is bohóc akart lenni, de hiába kérlelte cirkuszigazgató apját, az rendre azt felelte: ez még várhat, a nevettetés komoly dolog. Végül csak évek múlva került be egy kisebb számba, akkor is azért, mert megbetegedett a bohóccsoport egyik tagja. A védjegyévé lett híres számot egy német turnén kezdték el próbálni, miután különböző hangszerekre tettek szert: a család tagjai zenéltek és Gábor igyekezett kizavarni őket a porondról.

Feleségével, egy francia cirkuszi artistadinasztia tagjával tizenkilenc évesen kerültek össze. Kezdetben egy légtornász számot adtak elő, de Eötvös Gábort nem lehetett lebeszélni arról, hogy zenebohóc legyen, és arról sem, hogy a párja legyen a partnere. Az 1950-es években vidéken, majd 1971-től a Budapesti Nagycirkuszban léptek fel az Eötvös-családdal.

Eötvös Gábor híres produkciójával - az elkobzott hangszerek helyett kabátjából elővarázsolt, egyre kisebb és kisebb zeneszerszámokkal - a világ számos országában nevettette meg a közönséget. A szállóigévé vált "van másik" a véletlen műve: egy előadáson az egyik hangszer valahogyan beleakadt a kabátja belső zsebébe, s mikor mégiscsak kijött, azt mondta "Nyugi gyerekek, van másik". A "nyugi gyerekek" később elmaradt, megmaradt a hatalmas sikert arató "van mááásik".

1964-ben Svájcban, Lausanne-ban szerepeltek az expón, s az egyik alkalommal megjelent a nézőtéren Charlie Chaplin. Az előadás után odament a magyar zenebohóchoz, és egy csokor szalmavirággal köszöntötte. Eötvös feleségének visszaemlékezése szerint azt mondta: "Tetszel nekem, mert önmagadat adod, és a lényegről beszélsz. Gratulálok! Nem használsz parókát, meg nagy cipőket, nem vagy agyonfestve. Én is egész életemben azon igyekeztem, hogy minden figurában önmagamat adjam. Benned mintha magamat látnám. Csak így tovább, fiú!"

Eötvös Gábor külföldön is sokat turnézott, társulatával bejárta Ausztráliát, Dél- és Észak-Amerikát, egész Európát és fél Ázsiát, osztatlan elismerést szerezve a magyar cirkuszművészetnek. Feleségével 2000 márciusában tartották búcsúfellépésüket a Fővárosi Nagycirkuszban, a védjegyévé lett számot egyik fiának, a már szintén ősz ifjabb Eötvös Gábornak adta át. 1965-ben Jászai-díjjal, 1976-ban pedig érdemes művész címmel tüntették ki. Művészi munkásságáért a Magyar Köztársaság Csillagrendjét és a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét is megkapta. 2002. január 19-én halt meg, utolsó szavai feleségéhez szóltak. Halála után Budapesten, a VII. kerületi Damjanich utca 27. szám alatt, egykori lakóháza falán emléktáblát helyeztek el.

Forrás: MTI

A kiállítás anyagát több mint százötven műalkotás képezi, horvát alkotók mellett lengyel, osztrák, német, bolgár, egyiptomi, dél-afrikai, bosznia-hercegovinai és magyar művészek munkái. A tárlatot először Horvátországban mutatták be, horvát alkotók műveivel, majd minden országban, ahová eljutott a kiállítás helyi művészek munkáival bővítették.

Az eddig összegyűlt anyag több mint felét festmények teszik ki, de vannak köztük szobrok, installációk, videó- és filmalkotások is. A tárlatot nyolcadikként most befogadó Magyarország művészei közül legtöbben festménnyel indultak a szervezők által meghirdetett pályázaton. A művészek a nyakkendőből kiindulva tréfás, humoros módon közelítettek a témához: Matzon Ákos Kapcsolódó fehér-fekete körök címmel festett geometrikus képet, míg Szotyory László három, egyre rövidülő nyakkendőjén szitanyomatok - lányfej, fiú-lány együtt, majd üres csónak - látszanak - mondta el az MTI-nek Sulyok Miklós művészettörténész, a galéria kurátora.

A horvát nagykövetség tájékoztatása szerint az Academia Cravatica a kiválasztott magyar művészek alkotásait is hozzácsatolja a vándortárlat nemzetközi anyagához, amelyből végül a tervek szerint a jövendő zágrábi nyakkendőmúzeumban lesz állandó kiállítás. A horvátok ugyanis úgy tartják: országuk a nyakkendő őshazája. A nyakravaló viselésének gyökerei a 17. század első feléig, a harmincéves háborúig nyúlnak vissza. A francia király szolgálatába állt horvát könnyűlovasság tagjait a nyakukban hordott, jellegzetesen megkötött kendőről lehetett felismerni. A nyakravaló népszerűsége pedig azóta is töretlen. A nyugati civilizációban szinte elmaradhatatlan kellékévé vált a férfiak alkalmi viseletének. A felmérések szerint manapság naponta 600-700 millió ember visel nyakkendőt.

A budapesti kiállítást Csomós Miklós kultúráért felelős főpolgármester-helyettes nyitja meg, köszöntőt mond Ivan Bandic budapesti horvát nagykövet, szakmai ismertetőt tart Nikola Albaneze, a kiállítás horvát kurátora. A tárlat augusztus 21-ig tart nyitva.

Forrás: MTI

A Magyar Természetfotósok Szövetsége – NaturArt, 2010-ben immár tizennyolcadik alkalommal (ezúttal a névadó támogatóval, a Dunamenti Erőmű Zrt.-vel közösen) hirdette meg Magyarország legnagyobb természetfotó pályázatát, amellyel Magyarország, a Pannon Ökorégió és Földünk természeti értékeinek, csodálatos tájainak, egyedülálló élővilágának és a természet ritka pillanatainak bemutatásával a természetvédelmi és biológiai ismeretterjesztést, a társadalom szemléletformálását és esztétikai értékítéletének fejlesztését szeretné elérni. A pályázati kiírásban követelményként szerepelt, hogy az egyes állat- és növényfajokról készült felvételek vadon élő példányokat ábrázoljanak természetes környezetükben, azaz a beküldött felvételek természetes körülmények között készüljenek, hiteles mondanivalót tükrözzenek, és etikai szempontból ne legyenek kifogásolhatóak!

A Debrecenben most látható közel félszáz alkotás az alábbi kategóriákból került ki. Kezünkben a Föld; A madarak viselkedése; Az emlősök viselkedése; Az állatok viselkedése; Az állatok szemtől szemben; Növények és gombák; Kompozíció, forma és kísérletezés; Tájak; Élet a vízfelszín alatt; Napnyugtától napkeltéig; A természet féktelen energiái, zabolátlan erők.

Hazánk legrangosabb szakmai elismerését, "Az Év Természetfotósa 2010" kitüntető címet a legkiemelkedőbb kollekciót beküldő egyéni pályázó, Máté Bence nyerte el. "Az Év Természetfotója 2010" díjat a zsűri által legjobbnak ítélt kategória győztes felvétele kapta, ez Máté Bence Árnyjáték c. alkotása.