Gerald Durrell ökológiai tündérmeséjét egy fürdőkád, pár műanyag vödör és némi nyers kenyértészta segítségével állította színpadra a FAQ Társulat. Nehéz feladat, de a fiatal csapat nagyon jól vette az akadályokat. A produkció a MU Színházban látható.

A környezetszennyezés és a hatalommal való visszaélés kéz a kézben járnak, útjukat a korrupció és a hülyeség kövezi. Elkoptatott ugyan ez a kijelentés, mégsem lehet eleget ismételni. Gerald Durrell A hahagáj című regényében pedig szerencsére olyan stílusban írt erről, hogy azokhoz is eljut az üzenete, akik még Leonardo DiCaprio Oscar-köszönő beszédénél is elkapcsoltak, amikor a színész a globális felmelegedésről kezdett beszélni.

A FAQ Társulat mégsem vállalt könnyű feladatot, amikor színre állították A hahagájt. A regény ugyanis nemcsak történetét tekintve szerteágazó, de óriásiak a bejárt távolságok is a brit gyarmatbirodalom központja és a birodalom függetlenségre törő apró ékköve, az Indiai-óceáni sziget, Zenkali között. A hahagáj a sziget kihaltnak hitt szent madara, amely újból felbukkan, sajnos épp egy időben azokkal a tervekkel, amelyek tényleg a halálos ítéletét jelentenék.

Mert ugye egy repülőtér sokat dobna a kis sziget gazdaságán. Végül mégis győznek azok, akiknek – élükön a sziget hóbortos vezetőjével, Csaszival (Baradlay Viktor) – a prosperálónak remélt gazdaságnál fontosabb a természet adta gazdagság.

Na ezt próbálja meg valaki madarak és fák nélkül színre állítani!

A fiatal csapat viszont Árvai Péter rendezésével lépett egy merészet, és elképesztően minimalista díszletei közé nem várt elemeket pakolt: a MU Színház terében van fürdőkád, piros műanyag vödrök meg nyers kenyértészta is, és ezeket az extrém tárgyakat élettel töltötték meg.

Valljuk be: nem lett volna nehéz elcsúszniuk akár a szanaszét dobált tésztadarabokon is, de meglepően jól kerülgetik ezeket, ahogy többnyire a kötelező aktuálpolitizálást is megússza a néző. Ebben persze Durrell is tettestárs, hiszen története annyira idealizált, hogy ha nagyon áthallósra hangolták volna a darabot, az már egy másik történet lett volna.

Ebben a kis ideális univerzumban még a gonosz sem tűnik annyira gonosznak, és a szereplők (Baradlay Viktoron kívül Boros Ádám, Horváth Fruzsina, Orbán Borbála, Rábavölgyi Tamás és Tóvaj Ágnes) felszabadult komédiázása is elhiteti velünk: tényleg létezik happy end ebben az elcseszett modern világban.