Őszintén szólva először egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy el akarok menni a Belvárosi Színház új darabjának bemutatójára. Elvégre mégis milyen lehet egy zenés darab a rákbetegségről? Lehet-e ilyet egyáltalán színpadra állítani, pláne ilyen eszközökkel? És kell-e egyáltalán ehhez a témához nyúlni?

Lehet-e négy teljesen különböző sorsú nőt színpadra hívni, hogy meséljék el, milyen megélni azt, amit az egészséges emberek talán fel sem foghatnak? Hogy megmutassák, milyen abszurd, amikor hirtelen mindenki aggódni kezd értük, újabb és újabb csodaszereket ajánl? Hogy milyen, amikor a kemoterápiás kezelésre visszajáró betegek már jóbarátokként üdvözlik egymást, és amikor rutinszerű, mégis megszokhatatlan az a sok-sok óra, amit a kórház falai között kénytelenek tölteni?

Amikor mindenki a maga módján küzd és tartja a többiekben a lelket. Amikor mindenki más küzdési stratégiát választ  -  van, aki a valláshoz fordul, van, aki a családjában találja meg a támogatást, és van, aki saját szarkasztikus humorából merít erőt.

Anat Gov darabjában az ünnepelt színésznő, Thália Roth szemén keresztül szembesülünk mindazzal, amin ha bármely ismerősünk, vagy szerettünk megy keresztül, talán fel sem fogjuk, hogy mit jelent.  Vagy talán nem is merünk belegondolni. Jegyet váltva most azonban akarva-akaratlanul saját bőrünkön érezzük, hogy milyen, amikor az orvosok érthetetlen kifejezésekkel dobálóznak, amikor csak sejtjük, hogy mi vár ránk, és mi az, amiről tapintatból mindenki csak hallgat.

Vagyis csak hallgatott eddig. A négy főszereplő, aki most Hernádi Judit, Hegyi Barbara, Bánfalvi Eszter és Margitai Ági megformálásában ugyanis mindent tesz, csak nem hallgat tapintatosan. Ehelyett groteszk őszinteséggel és fanyar humorral tárja elénk a rákbetegek életének testi-lelki részleteit.

 Az izraeli írónő nem akar társadalmi ítéletet alkotni, nagy és univerzális igazságokat kimondani, de a látszólag könnyed műfajban íródott darabjával fontos küldetést vállal fel: látható-hallható közelségbe hozza azt a betegséget, amelyről még mindig tabunak számít beszélni.

(fotók: Orlai Produkciós Iroda)