Senkit ne tévesszen meg: a Vad nyomozók nem krimi. A gigantikus puzzle igazi huszadik századi pikareszk regény, amellyel a kultikus chilei regényíró, Roberto Bolaño valódi remekművet alkotott.

Szégyen, vagy nem, Roberto Bolañóról akkor hallottam először, amikor Javier Cercas Szalamiszi katonák című kisregényét olvastam. Ő volt az, aki a bizonytalan főhőst visszaterelgette saját nyomozásához, miközben végtelen öniróniájával éreztette vele, ér valamit a munkája. Cercas műve mintha csak tisztelgés lenne a Pinochet-rezsim elől Spanyolországba menekülő és ötvenévesen bekövetkezett haláláig ott alkotó Bolaño előtt.

A már életében kultikussá váló chilei író életművét valóban későn, és igencsak hiányosan ismerhették meg a magyar olvasók: első magyarra fordított regénye, az Éjszaka Chilében csak halála után hét évvel, 2010-ben jelent meg nálunk. Akárcsak ez, a második, a Távoli csillag is a Pinochet-diktatúrát választotta fő témájának, a Vad nyomozók azonban kilép ebből a körből: a furcsa pikareszk regény a mexikói értelmiségi körökből indul – akárcsak szerzője –, hogy aztán bejárja az egész világot.

Bolaño sokat markol, és nem kevesebbet fog a gigantikus regényfolyamban, pedig főhőse, Juan García Madero költőpalánta nem vágyik másra, mint hogy bekerüljön a mexikóvárosi zsigeri realisták, vagyis Ulises Lima és Arturo Belano baráti körébe. Gyorsan kiderül azonban, hogy a zsigeri realisták nem annyira írni szeretnek, mint élni, és kezdetét veszi egy hedonista ámokfutás (hivatalosan a zsigeri realizmus kultikus alakja, a mindössze egy verset hátrahagyva eltűnt realista költő, Cesárea Tinajero utáni nyomozás), végtelen iróniával, frusztrált rajongással és humorral. A regény igazán érdekes része azonban nem is Juan García Madero naplója, hanem maguk a Vad nyomozók: egy több mint ötszáz oldalas monológfolyam, ahol több mint ötvenen mesélnek arról, milyen viszony fűzi őket a nyomozásukkal húsz évet eltöltő zsigeri realistákhoz. Időben, térben és stílusban is jókora távolságot ível át Bolaño, ahogy követi hőseit. Mexikóvárost elhagyva eljutunk az Egyesült Államokba és Európába is – akárcsak ő maga.

Mintha krimi lenne, ám nem az, bár Bolaño megdolgoztatja olvasóit furcsa, néha egymásnak ellentmondó, néha látszólag teljesen semmitmondó tanúvallomásaival. A kibontakozó kép azonban nem az eltűnt költőhöz vezet el, hanem ahhoz a világhoz, amelyben az író leélte életét. A néha bohém, néha elkeseredett, néha célját vesztett értelmiségiekhez, amelyek egy dolog köt össze: az irodalom szeretete.

A kötet az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg.