Az előzetes híresztelések miatt tartottunk a Men in Black legújabb részétől, de szerencsére pozitívan csalódtunk a filmben, még annak ellenére is, hogy Tommy Lee Jonesnak ezúttal nem sok szerepe van benne. A hírek arról szóltak, hogy az alkotást úgymond összedobták, ez azonban nem igazán érződik az elkészült darabon.

J ügynök és K ügynök ezúttal a múltba tér vissza (oda inkább csak az előbbi), hogy megmentsék a Földet egy veszedelmes gonosztevőtől, akit annak idején K zárt börtönbe. Ahelyett, hogy megölte volna... A szörny ugyanis most kiszabadult és meg akarja változtatni a múltat, annak érdekében, hogy leigázza a bolygónkat.

J 15 éve védi Földünket az univerzum mocskától, és látott már néhány furcsa dolgot, de egy csápos, kocsonyás, nyolckarú lényt sem tart olyan érthetetlennek, mint szűkszavú kollégáját, K-t. Amikor utóbbi eltűnik, sőt, egy időhuroknak köszönhetően úgy tűnik, hogy talán sosem létezett, hű társa mégis jelentős kalandra vállalkozik, hogy megmentse.

Visszaugrik a múltba, hogy az eredeténél leplezze le azt a földön kívülről irányított konspirációt, amely megpróbálja újraírni az emberi történelmet. A szolgálati időgép 1969-be, New York-ba repíti, ahol összefog az ifjú, de máris pókerarcú K-val (Josh Brolin). Csupán 24 óra áll a rendelkezésükre, hogy helyrezökkentsék az időt: a tét K élete, az ügynökség sorsa és az emberiség jövője.

Josh Brolin tökéletes választás volt a fiatal K megformálására. Soha nem gondoltuk volna, hogy Brolin ily mértékig hasonlíthat Tommy Lee Jonesra, és itt nem csupán külsőségekre gondolunk. A nézésére, a mimikájára, a gesztusaira – szinte minden tökéletesen hoz. A színész alakítása hibátlan – egyszerre tud humoros, kimért és komoly lenni, magabiztosan kelti életre a karaktert.

A vászonra négy év után visszatérő Will Smith is formában van (legutóbb a 2008-as Hancock és az ugyanebben az évben készül Hét élet című filmben láthattuk – a szerk.), ráadásul nem csupán Jonesszal működik köztük a kémia, hanem Brolinnal is remek párost alkotnak. Smith még mindig meg tudja mutatni, hogy milyen a jó főszereplő az ilyen típusú filmek esetében. Bár szerencsére a karrierje folyamán nem csupán ezt arcát láthattuk.

A többi szereplő csak asszisztál a három, fent említett férfi játékához, de azt remekül teszik (egyedül Emma Thompsonért kár, aki igazából jelentéktelenné válik e filmben), a segítségükkel lesz teljes a film. A MIB humora még mindig kitűnő és még az a néhány szentimentális jelenet sem rontja el a szórakozást, amelyet az alkotók beleírtak a történetbe.