Kultography

La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal

La Parrilla: karácsonyi kényeztetés - marhahússal

Kultography írása itt: - 2016-12-04 19:00

Eleged van a karácsonyi őrületből és az ünnepi ételek hallatán is a frász tör ki? Mi steakeket próbáltunk ki a La Parrillában, és elmondhatjuk: valódi ünnepi hangulatba kerültünk tőle.

laparrilla-003_1.jpg

00055laparrilla-210.jpgA karácsonyi időszakot többnyire a nagy zabálásokkal – és az utána következő lelkifurdalással – kötjük össze, pedig ennek nem kell így lennie. Az ünnepet tekinthetjük jó alkalomnak is arra, hogy valami különlegeset együnk. Ez járt a fejünkben a Szabadság tér és az Október 6. utca sarkán nemrég nyílt La Parrillában.

A Borkakas helyén található étterem neve grillt jelent spanyolul, ám a hely sem a fővárosban egyre terjedő spanyol éttermekre, sem a szintén sokasodó grillvendéglőkre nem emlékeztet. Imádjuk a tapast és a vérben csucsogó steakeket, de itt mást kaptunk a kifinomult spanyol dizájn mellé: hasonlóan kifinomult ételeket Szabó Péter és Papp Balázs konyhájából.

00078laparrilla-293.jpgA különbség már az előételeknél feltűnt, és nem csak azért, mert a kuszkusszal és leheletvékonyra vágott füstölt tonhallal érkező tökleves nyomokban sem emlékeztetett semmire, amit eddig tökből ettünk. De meglepetés volt a tatárbifsztek is, amely kétféle verzióban – érlelt és friss marhából – érkezett. Egy átlag magyar étterembejáró is legfeljebb hallomásból tudja, miben különbözik a kettő, itt kezdőknek is barátságos – és ízletes bevezetőt kaptunk belőle.

Hogy aztán így is folytassuk: az étlap leghívogatóbb fogása a háromféle (30, 60 és 120 napig érlelt) rib eye szelet volt, amit igazán natúr módon készült – vagyis a kísérletet semmilyen mellékíz (mártás vagy akár tolakodó köret) nem zavarta meg. Mi egyet tovább léptünk, és másik főételként szintén érlelt mangalicasteaket választottunk az étlapról. Minden tiszteletünk az omlós magyar disznóé, de be kellett látnunk: a steak marhából az igazi.

sajtkrem_keksz_mogyoro.jpgAz étlapon található ételeknél láthatóan az egyszerűség dominál, kivéve a desszerteket: mintha a visszafogott, a hozzávalókra és a lávakőre koncentráló séfek itt engedték volna el a fantáziájukat. A barna kenyér elnevezésű fogás például távolról sem a nehéz péksüteményt takarja, hanem könnyed, karamellkrémmel érkező fagylaltot. A mézeskaláccsal és naranccsal érkező mascarponekrém is a neve ellenére könnyű édességnek bizonyult, így a vacsoránk minden volt, csak nem a karácsonyi terheléses próba.

Két fogás között - vagy adott esetben helyett érdemes a koktélokat is szemügyre venni, a folyamatosan megújuló kínálatból mi egy ütősebb vodkából, espresso kávé likőrből és egy adag presszókávéból készült kombót, a Massa Martinit próbáltunk ki, illetve egy könnyed, frissítő, már-már nyári napokat idéző gint házi koriander sziruppal, friss uborkával, citromlével és hűtött sauvignon blanc-al összerázva (Coriander Cobbler néven). Ezek kapcsán csak annyit mondanánk, hogy ha éhesek nem is vagyunk, a La Parrilla italkínálata miatt is betérni az étterembe.

A La Parrilla egyébként reggelit, bárja pedig sörkorcsolyákat és bisztróételeket kínál, közte például velős pirítóst és az a la carte étlapon is megtalálható gulyást – vélhetően ezzel inkább az erre járó külföldi turistákat célozták meg. Belvárosi étteremről lévén szó, az árak sem a legolcsóbb kategóriába tartoznak, de nem csak a kísérletezés miatt éri meg kipróbálni – hanem azért is, mert mégiscsak egyszer van karácsony.

laparrilla-006_1.jpg

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek