Az elmúlt évek talán legjobban várt albuma a brit díva harmadik lemeze, ami egy hét alatt több mint 4 millió példányban kelt el csak az Egyesült Államokban és Angliában, amely mindkét ország esetében rekord. A siker pedig egyáltalán nem érdemtelen a 25 dalait hallgatva.  

Adele néhány napja jelentette meg legújabb nagylemezét, amely az előző kettőhöz hasonlóan az énekesnő életkorát kapta nevéül. Az apró különbség annyi, hogy ez esetben inkább a studiómunka kezdetén betöltött korról beszélhetünk, ugyanis majdnem két év alatt készült el az anyag, mert ahogy Adele írta rajongóinak: “life happened”. Viszont azt sem győzte hangsúlyozni, hogy az életében történt változások - többek között fia születése - nélkül nem is készített volna több albumot. (Köszi, kicsi Angelo!) 

Na de milyen is ez az új zene, amiben Adele komoly változásokat ígért még a megjelenés előtti nyilatkozataiban? Mert ugye ő volt az a lány, aki úgy énekelt a szív fájdalmairól, hogy azzal a hétköznapok emberei is teljesen azonosulni tudtak. Valószínűleg ez -  és persze az az elemi hang, amilyen csak neki van - vezetett oda, hogy milliók milliószor hallgatták a dalait, sírtak és éreztek együtt vele.

Azóta viszont Adele túltette magát a múlton és elkezdte élni most már inkább boldog napjait, új szerelemmel és egy kisfiúval. A dalai pedig ezúttal is róla szólnak, így várható volt a változás ezekben is.

Persze alapos megtévesztésül az első két dal, ami az album előtt napvilágot látott, inkább a régi stílust követi, de ezt sem bánjuk, hiszen mind a Hello (YouTube-on már félmilliárd kattintás fölött jár...), amit Greg Kurstennel írt majd egy éve, mind a When We Were Young instant libabőrrel járó függőséget okoz. Utóbbi dal társszerzője a kanadai énekes Tobias Jesso Jr. volt, aki elmesélte, hogy a kertben ücsörögve dolgoztak. Semmi stúdió, csak a kert, aztán zongora mellé ültek és ennyi. Egyébként minden Adele oldalán melózó szerző ódákat zengett az énekesnő profizmusáról és közvetlenségéről.

De vannak itt olyan upbeat dalok, mint a Send My Love vagy a Water Under The Bridge, amelyekre seperc alatt táncra perdülünk és hamar szomszédunk tudtára hozzuk, hogy mi bizony szeretjük ezt a lemezt.

Arról már lehetett olvasni korábban, hogy Sia Adele-nek írt dala végül nem került be a végső verzióba (de Sia This Is Acting című lemezére igen), viszont van két sztár, akiknek ez sikerült két meglehetősen életerős szerzeménnyel. Ryan Tedder, a OneRepublic frontembere pár hónapja el is kotyogta a közösen írt dal címét (Remedy). Ez is az általunk megszokott Adele-stílushoz igazodik. Az is kiderült, hogy Bruno Mars keze sem remeg meg, ha másoknak kell dalt írnia. Az All I Ask a Remedy-vel együtt a lemez egy-egy csúcspontja. Mindkét szerzemény egyszerű zongorakísérettel van ellátva csupán, de Adele esetében ez is bőven elég.

Habár sok új hangzás is van a lemezen, a biztos jóról sem mondott le az énekesnő. Itt pedig Paul Epworth személyére gondolunk, aki olyan csekélységeket írt eddig Adele-nek, mint például a Rolling in the Deep. Ezúttal kétszer is hallhatjuk a munkája gyümölcsét, ezek közül a Sweetest Devotion-ról biztosan rengeteget fogunk még hallani. Ez a 25 záródala, és ahogy azt a korábbi albumokon megszoktuk, az egész lemez összegzése is mind zeneiségében, mind tartalmában.

Ami az első két lemez után megmaradt, az a zenei és szövegírói magaslat, ahová jelenleg nem sokan érnek fel Adele-en kívül. Viszont végleg elintegettük a Régit, az Elmúlt dolgokat és az exeket. Átléptünk valami más világba, és Adele-el együtt mondhatjuk a vállunk fölött visszanézve:

“Hello from the other side… “