Kultography

Kézfogás és felmutatott középső ujj

Kézfogás és felmutatott középső ujj

Blahó Dávid írása itt: - 2015-07-20 21:37

A kettő megfér egymás mellett. Az elsőben ott az elfogadás, a tolerancia, a testvériesség, míg a másikban a lázadás, a változtatni akarás, a megmozdulás azok ellen a dolgok ellen, amik nem tetszenek. Mindez megvalósulhat Budapesten is, amihez nem kell más, mint egy ütős buli, ahol a Skindred és az Anti-Flag a házigazda._igp2942_680x306px.jpg

Anti-Flag, Skindred, Less Than Jake – Budapest Park – 2015. július 19.

0719ltj.jpgAz ezerrel dübörgő kánikula győzelmet aratott a koncertlátogatási kedv felett, és bár előzetesen is necces volt, hogy nem lesz-e túlságosan nagy helyszín a Park a bulinak, az időközben beköszöntött tikkasztó klíma feltehetően sokakat a vízparton tartott. Azért nem volt cinkes a nézőszám, de az amcsi Less Than Jake műsora alatt még nagyon hézagosak voltak a sorok (az estét kezdő francia Chunk! No, Captain Chunk! koncertjét sajnos nem sikerült elcsípni). Még a floridai srácok is megjegyezték, hogy milyen kicseszettül durva a hőség, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy alaposan odategyék magukat első magyarországi bulijukon.

Fúvósokkal bőven megtűzdelt ska/punk zene volt ez, amire boldogan ugráltak és kergetődztek a legkitartóbb arcok a küzdőtéren. Fent a szimpatikus zenészek szinte minden dal között sztoriztak egy keveset, a színpadot elhagyó technikusukat megkérték, hogy hozzon nekik egy kis csirkét; lufikat és WC-papír tekercseket hajigáltak és lőttek be, illetve időről időre kiszúrtak valakit, aki a mobilját nyomogatta, és ilyenkor hangosan ment a találgatás, hogy vajon kivel vívhat az illető szócsatát. Továbbá kifogásolták, hogy a párakaput a Park távolabbi végébe telepítették, ami pedig nekik is jól jött volna, különösen a hiperaktív harsonás/pozanos tagnak, aki rendesen átizzadta a fekete ingét. A zenéjüket hallgatva néha olyan érzésem volt, mintha az Amerikai pite vagy a 10 dolog, amit utálok benned filmzenéje pörögne – felfűtésnek tökéletesek voltak.

0719bw.jpgAz utánuk következő Skindred élő teljesítményéről már mindent elmondtunk ITT és ITT, sőt, legutóbb azt is elárulta nekünk az énekes Benji, hogy amíg kíváncsiak rájuk nálunk az emberek, addig ők jönnek rendületlenül – és hát jöttek is megint feltartóztathatatlanul, bár lehettek volna többen is a küzdőtéren. A kötelező körnek számító dalokat természetesen lefutották, de azért volt néhány hanyagoltabb nóta (Proceed With Caution, Selector, és igen, a Destroy the Dancefloor) is, Benji Webbe meg ezúttal is elitligás frontember volt, aki elküldte a fenébe a közönséget, ha nem találta őket elég lelkesnek. De mindenki vágta, hogy ebben nincs arrogancia, hanem az egész egy poén, így a hangulat megint fergeteges volt. Mikey Demus gitáros külön is említést érdemel, mert a trópusi körülmények ellenére dzsekiben és kalapban tolta, de a raszta énekes is szokás szerint magára aggatott több rétegnyi ruhát.

A hangzásuk is teljesen rendben volt, és minden énekeltetés, minden közös mókázás ült, így mire elértünk a bulit záró Nobody, Warning (aaarggghhh) kettőshöz, még azok is közelebb húzódtak, sőt, kivették a részüket az ugra-bugrából, akik az első számok alatt csak szolidan bólogattak. A Skindred félelmetes magával ragadó erővel bír, ahogy a cimborám megjegyezte: ugyanazt az őrületet váltják ki 30 emberből, mint 30 000-ből. Papíron kilógtak volna dub/reggae/elektro metaljukkal az esemény mezőnyéből, ám kilóra megvettek mindenkit. Egy Skindred koncert kihagyhatatlan élmény, ennyi és pont. Benji Webbe meg egy imádnivaló cukorfalat.

0719af.jpgFel volt adva tehát a lecke a főműsorszámnak, a Pittsburgh-ből érkező Anti-Flag négyesének, de vannak már annyira rutinos csókák ezek a zenészek, hogy gond nélkül megoldották a feladatot. Zászlóséknál a punkos zene mellett az üzenet is hangsúlyos, vagyis megmutatták, hogy ez az életérzés sem csak gördeszkázásból és bevásárlóközpontok mögött eltolt spanglikból áll. Különösebb pihenő nélkül küldték a dalaikat, dobosuk, aki távolról leginkább Gálvölgyi János és Benny Hill ötvözetére hasonlított a felszerelése mögött, nagyon feszes alapokat adott a zúzdához.

Sok csapat buzdítja a rajongóit circle pitre, de talán most hallottam először azt, hogy a muzsikusok arra is felkérjék a körözőket, hogy közben vigyázzanak egymásra. Ez a tudatosság és felelősségvállalás ugyanúgy az Anti-Flag sajátja, mint a „fuck off” hozzáállás, így aztán legalább annyi volt bemutatott középső ujjból, mint a „brothers and sisters” megszólításból. Kihangsúlyozták a háború, homofóbia és hátrányos megkülönböztetés ellenességüket, az meg végtelenül pozitív jelenet volt, mikor a buli vége felé arra buzdítottak, hogy fogjunk kezet a mellettünk álló idegennel, hadd dőljenek le a távolságtartás kerítései.

Az utolsó nótánál egy mini dobszerkót lehoztak a színpad elé, és a basszeros/énekes Chris Barker is ott reszelte el a nótát az ölelő karok közepette. Kicsit olyanok voltak, mint egy habzóbb szájú Billy Talent, amely nem rejti véka alá a politikus gondolatait sem. Meg a pengetőket sem, amiket bősz hálálkodások közepette hajigáltak be a dühöngőbe a nagyjából órás fellépésük végeztével. Rendkívül korrekt kis este volt ez, köszönet érte minden zenekarnak és mindenkinek, aki ott volt. Aki meg nem, az sajnálhatja, hogy kihagyta.

Fotók: Less Than Jake, Skindred, Anti-Flag

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek