Kultography

Nyugi János szan, megoldjuk okosba'!

Nyugi János szan, megoldjuk okosba'!

Pataki Anita írása itt: - 2015-04-30 20:17

Árpa Attila suttyókkal telepakolt akciókomédiájának első része óta eltelt tizenegy évben főhősei egy fikarcnyival sem lettek bölcsebbek, így bénázásaikból bőven futotta egy újabb másfél órás filmre is. Az Argo 2 (16) nem árul zsákbamacskát, azt hozza, amit várunk tőle: idióta poénokat, rengeteg káromkodást és egy zseniálisan inkompetens bűnbandát, akik valahogy mégis mindent megoldanak okosba'.

argoslid.jpg

20110818argo2.jpgIlletve mégsincs teljesen híján meglepetésnek az Argo 2. Kulka János szerepeltetése, mint Fekete Lótusz (hétköznapokon csak János szan), a legendás japán harcművész azért eléggé "mi a f... van?"-pillanat, de amilyen sírva lehet rajta röhögni, éppen annyira jó ötlet volt. Az ehhez hasonló, papíron képtelenül ostobának vagy erőltetetten humortalannak tűnő, ám a filmben mégis tökéletesen működő momentumok mellett a suttyóság határtalanságának reálisan, éppen ezért rettentő viccesen való megmutatása a film erősségei. Na meg persze a karakterek. Az, egy letűnt korból itt ragadt, kiskapukra szakosodott, mindent józannak kevéssé mondható paraszti ésszel, durr bele-erőszakkal és üvöltözéssel megoldó Tibi (Kovács Lajos) és bandája, mindenki számára ismerős, ikonikus karakterek. Akár más filmekből, a faluból, városból, kerületből, a sarki kocsmából vagy a családi körből valószínűleg mindenkinek van egy hatalmas álmokat dédelgető, de azokhoz képest mérhetetlenül pitiáner ismerőse. Tibiék álma az, hogy a malibui tengerparton süttessék a hasukat - és, mint önmagukat nagymenő bűnözőnek tartó félnótások, úgy gondolják, ezt egy jól sikerült szuperakcióval el is érhetik. És ebből az álomból még a börtön is csak egy pillanatra tudja felébreszteni őket.

Tibi ugyanis a 2004-es kalandjuk óta a rácsok mögött kötött ki, ahonnan éppen akkor szabadul, mikor János szan (Kulka János), egy japán szindikátus embere, az ugyanott raboskodó Tejesember (Oszter Sándor) felbérelésére érkezik. Néhány szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán János szan végül Tibiéket kénytelen megbízni egy felbecsülhetetlen értékű lemez megszerzésével. Azt viszont, hogy a "lemez"-t eszik-e vagy isszák sem Bodri (Scherer Péter), sem Tyson (Kiss József), sem Psycho (Bicskey Lukács) és természetesen Tibi sem tudja, így egy informatikatanárt (Bán József) is akasztanak a csapathoz. A japán maffia felügyelete mellett a helyi roma vezér, Hangyás Dzsoni (Nagypál Gábor) bosszúja is végigkíséri Tibiék kalandjait, akik szeme előtt pedig csak egy dolog lebeg: a nagy dohány, amit mindenáron meg akarnak szerezni.  

argos02.jpg

Amit csak el lehet tolni egy akcióban, azt Tibiéknek sikerül eltolni, bénábbnál bénább megoldásokkal haladnak előre és akaratlanul mindenkinek a tyúkszemére lépnek, akivel csak kapcsolatba kerülnek - és fortuna mégis az ő oldalukra áll. Kalandjaik igazi ízét éppen az adja meg, hogy fogalmuk sincs a ténykedéseiket lehetővé tevő hihetetlen mázliról, hanem törhetetlen magabiztossággal örülnek a sikereiknek. És pont ez az a fajta ostobaság, amin az ilyen jellegű, önmagukat is kellemesen komolytalanul vevő komédiákban röhögni lehet.

argoslid.jpgAz Argo 2 is ennek az isteni szerencsének és a legtöbbször jól működő arányérzéknek köszönheti a sikerét. Nem egy korszakos alkotás, de nem is akar az lenni, egy kedves és bunkó, vicces és akciódús, a történet egyszerűségét nagy volumenűnek beállított blődlikkel dúsító, jólesően tapló film ez. Helyenként elszalad ugyan vele a ló, egy-két poén kicsit túllő a politikailag egyáltalán nem korrekt vicceskedés eléggé tág határain is, de ezeket is sikerül időben visszarántani, így minden rasszista-szexista-polgárpukkasztó félmondat ellenére sem marad rossz érzés az emberben. Sőt, akinek nem derogál ez a humor, az kifejezetten jól szórakozhat a másfél óra taplóságon. Mert maga a film is röhög magán, hát miért ne csatlakoznánk mi is? Röhöghetünk a robbantások és véres leszámolások mögött fel-felsejlő magyar valóságon, a komoly jakuzafilmek és a vérbeli amerikai akciók kifigurázásán vagy a jellegzetes, karikatúra-karaktereken, ahogy tetszik. Amellett, hogy a képzeletbeli aranyköpésraktárunk gazdagodik néhány egysorossal és, sok más magyar "vígjátékkal" ellentétben, nem kell kínosan végigfeszengnünk a játékidőt, nagyítóval keresve a poénokat, az agyzsibbasztó ostobaság is jól áll a filmnek. Ahogy Tibiékre sem, úgy a filmre sem lehet igazán haragudni a hibák miatt, nélkülük talán nem is működnének.

Aki szerette az elsőt, az ezt is fogja és Árpa saját bevallása szerint ez, na meg természetesen az anyagi megtérülés volt a cél. Nos, ennek az egyik felét már elérte...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kommentek