„Minden, ami dióval töltött, jöhet” – állítja Rudolf Péter, aki így nem mondhatott nemet arra, hogy belevágjon a Fehér Béla kortárs regénye alapján készült Kossuthkifli című televíziós sorozat rendezésébe. Ezen felül producer és forgatókönyvíró is volt, sőt, még egy aprócska szerepet is osztott magára. A szervezetének a négyes terhelés már majdnem sok volt, de gyógyírt jelentett, hogy minden este testközelből láthatta egy grófnő átváltozását.

Vadromantikus road movie: hirdeti a Kossuthkiflit minden platform. Rendezői szemmel mennyire sorolható valóban a road movie-k közé ez az alkotás?

- Hőseink a film folyamán útra kelnek, és eljutnak A-ból B-be. A történet e közben bonyolódik velük. Haladnak, meg-megállnak. Végülis ez a roadmovie, két lóerős gépezettel. Az első részben fel kellett tennünk az alapkonfliktusokat. Sok mindenről kellett beszélni, olyan tényezőkről is, melyek jóval később válnak dramaturgiai szempontból fontossá. Egy zártvégű mini sorozat kockázata ez. Számítasz a nézőre. Reméled, veled tart az úton. Reméled, hogy megnézi az ismétlést is, és reméled, hogy bevonzod a világodba. Ha ez a bizodalom nem lenne az emberben, csakis a didaktikus leegyszerűsítés, a szájbarágás maradna. Ennél jobban tisztelem a nézőt.

A sorozatok komoly hagyományokkal bírnak a magyar filmművészetben. Hová helyezné rendezői munkásságában a Kossuthkiflit?

- A saját munkásságomban könnyű elhelyezni: minden szempontból életem legnagyobb kihívása volt. Hogy mi lesz a sorsa a magyar televíziózásban, azt majd az idő eldönti. A Tenkes kapitánya, az Egy óra múlva itt vagyok, a Bors, mind-mind remekmű. Rohant haza az ország a készülékek elé. Persze nagyon más világ is volt... Nem is célozhatja meg az ember azt a hatást, melyet a szocializmus egyetlen televíziója révén el lehetett érni. Ráadásul a Kossuthkifli szofisztikáltabb történet. Ha „turbósítottam” volna, ha eltoltam volna egy echte kosztümös kalandfilm felé, le kellett volna mondanom számos olyan eleméről, melytől a regény az, ami, és amitől beleszerettem. Különben szerte a világban egyre-másra készülnek a jobbnál jobb sorozatok. Ez a tendencia. A magyar mozilátogatói statisztikákat böngészve nyilvánvaló, hogy máris sokkal több emberhez jutott el a film, mint moziban tette volna. Más kérdés, hogy a moziban koncentráltabb a néző, hozott egy döntést aznap estére, nincs távkapcsoló a kezében. Ezt a koncentrációt a tv nézőnél ki kell vívni.

Hogy tapasztalta testközelből: mennyi nehézséget okozott a színészeknek az erősen korhű szöveg betanulása?

- Az első pillanatban tisztáztuk a kollégákkal, ez nem az az eset, mikor az ember a reggeli kávéja mellett beszippantja a szöveget. Egyszerre kell természetesnek hatnia és közben artikuláltnak és persze pontosnak. Nem mintha ez nem lenne mindig alapkövetelmény. A szájmorzsolásos dobott természetesség itt nem él meg. Ha a színészi szándék pontos, akkor ezeknek a mondatoknak nincs jelentőségük – minden a helyére kerül.

A sorozatok soha nem látott népszerűségnek örvendnek napjainkban. A Kossuthkifli a meglepő fordulataival, nem mindennapi világával és cselekményével, misztikus vonalával mennyire juthat el a mai, elsősorban állandó ingerekre és látványra éhes fiatalsághoz?

- Majd meglátjuk a végén, és még azon is túl. Remélem a tartalom is inger. Nagyobb ritmussal a jeleneteken belül csínján kellett bánnom, épp a szöveg különössége miatt. Az „összebeszéd” további nehezítés lett volna. Valaki összeszámolta, minden részben 1000 körüli vágás van, továbbá számtalan helyszín. Nem hiszem, hogy a látványra lehet panasz.

Producer, rendező és forgatókönyvíró is volt, emellett Gracián testvér csuhájába is belebújt. Nem voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezte, túl sok lovat próbál meg egyszerre megülni?

- Én nem éreztem – a szervezetem igen. Nem is közben. Utána. Gracián testvér eljátszása, az az egyetlen nap valóban megzavart, de legalább rámutatott arra, milyen jó döntés volt nem nagy szerepet játszani a filmben.

Thalvizer Karola grófnőt a felesége, Nagy-Kálózy Eszter alakítja, akinek a külsejét alaposan megváltoztatták a szerep kedvéért. Nyugtasson meg, hogy ez a szándékos csúfítás nem okozott törést a házasságukban.

- Sőt! Gondoljon bele, minden este egy csodás metamorfózis szemtanúja voltam!

Magyarországon a kötelező olvasmányok listáját egyre hevesebb viták övezik. Mit gondol, lenne helye a Kossuthkiflinek köztük?

- Ha ebben nem hinnék, nem is fogtam volna bele a munkába.

Szereti amúgy a diós patkót és a bejglit?

- Minden, ami dióval töltött, jöhet. Édesapámmal remekül kiegészítjük egymást, ő a mákkedvelők táborát erősíti. Ez minimum egy Real Madrid - Barcelona ellentéttel ér fel, viszont így nem ugyanazért a szeletért nyúlunk karácsonykor.

Fotók: www.kossuthkifli.hu