A srác össze akart jönni a lánnyal. A srác nem volt jóképű, és nem játszottak egy ligában, de hetedéves villanykarosként kell-e jobb alkalom a hódításra, mint egy Skindred koncert? Ott úgyis őrület lesz, megy majd a pattogás, és közben védelmezőn lehet ölelni a szőkeséget. Ez volt a terv. A srác arra nem is gondolt, hogy közben új szerelem is szövődhet.
Skindred – Budapest, Akvárium Klub – 2014. november 14.
A srácban és a lányban talán csak a hajuk hossza volt közös. A srác félénk volt, de hódítani akart, a lány meg megnézni a Skindredet az Akváriumban, úgyhogy lovagunk felcsapott kísérőnek a királykisasszony mellé. Nem különösebben ismerte a bandát, de azért igyekezett utánuk nézni, meghallgatni a legnagyobb slágereiket és megsasolni pár videót a neten. Meglepődött, hogy mennyien voltak kíváncsiak a walesi arcokra – konkrétan csurig telt a KisHall – pedig aznap volt egy magyar-finn Eb-selejtező, egy Anna and the Barbies koncert, és hogy nem menjünk messzire, egy teremmel odébb meg a 30Y hergelte a jónépet.
A srác számítása bejött: az 50-hez közelítő, de mégis fáradhatatlan Benji Webbe énekesnek senkit sem kellett noszogatnia, már a nyitó Rat Race alatt beindultak a tornászgyakorlatok a küzdőtéren. Hiába alapoztak egy közeli kocsmában, ahol 250 volt egy korsó sör, a srác képtelen volt legyőzni a félénkségét, így a lány helyett a színpadra koncentrált. Hihetetlen volt a raszta hajú frontember, mert amellett, hogy énekelt, lelkesített és poénkodott, nem feledkezett meg a Skindred üzenetéről sem, miszerint nem számít a zenei stílus, lehetsz rocker vagy diszkómaca, fehér, fekete vagy akár meleg, itt, ebben a teremben egyetlen nagy közösséget, egyetlen nagy családot alkotunk.
Izzadtak a testek, lekerültek a pólók, a Ninja ütemeire meg mindenki megőrült, de a srác csak nem tudott közelebb kerülni a lányhoz. A ritmust sem mindig találta el, de azért próbált úgy tenni, mint akinek nem okoz gondot lelazulni. És amúgy ez tényleg nem esett nehezére, mert a Skindred elsőrangú koncertbanda, elsőrangú dobossal, és olyan nótákkal, hogy arra képtelenség egy helyben maradni. A lány főleg a régebbi dalokra indult be, ő meg követte a sűrűbe, és itt már az ugrálást sem úszta meg, persze egy Pressure, egy Bruises vagy Nobody bárkit gumimacivá varázsol két pillanat alatt.
Azt nem értette, hogy a gitárosról meg az énekesről hogy nem olvadt le a bőrdzseki a kohóra emlékeztető teremben, miközben ő pulóverben is úgy izzadt, ahogy csak az alkalmazott szilárdtestfizika szigorlat előtt szokott. Ott megbukott, de remélte, hogy a csaj előtt nem fürdik be. A ráadás elején bírta a dobos és a DJ mash up-ját, amiben Prodigy-től kezdve a Queenig volt minden. Ő meg önfeledten rázta magát, megfogadva Benji tanácsát: nincsenek stílusok, csak zene, szóval élvezd. Az énekes egyébként még a saját DJ-jét is kiosztotta, mondván, a laptop mögötti fickó szerint a heavy metal gyíkság, és csak olyan muzsikákat szeret, mint például Macklemore & Ryan Lewis. Még szerelmes hercegünk is meglepődött saját magán, de bizony tekergett egy sort, miközben az szólt, hogy „this is fuckin’ awesome”.
Azt a videókból tudta, hogy a zárás nem lehet más, mint a Warning, aminél levette a pulóverét, és beszállt a fej feletti pörgetésbe, amit ez a walesi banda csak úgy hív: Newport Helicopter. A végén egyenesen hiányérzete volt, hogy egy ötlemezes zenekar miért csak szűk 75 percet játszik, és bármennyire is vigyorgásra késztetőek voltak a nóták közti közjátékok és poénkodások, szívesebben hallgatott volna helyettük inkább 2-3 dalt. A lánnyal nem történt semmi, de így is király volt az estéje. Talált magának egy új szerelmet. És ez az új szerelem talán közelebb hozhatja a lányhoz. Hiszen legközelebb is mehetnek együtt Skindredre. És bizony, amilyen sűrűn a ragga-metal királyai jönnek, talán nem is kell sokat várnia arra, hogy ott majd tényleg meghódítsa a lányt. Addig meg gyűjti a bátorságát. És a Skindred lemezeket.
Fotók: Horváth Kata
Kommentek