Oszlassunk el gyorsan egy félreértést: Elmore Leonard regényeiből nem lesz automatikusan jó film. Nem hiszitek el? Akkor a Született bűnözők a ti filmetek!

Ordell Robbie és Louis Gara, a kisstíl két példaértékű megtestesítője úgy dönt, az autólopások után magasabb szintre lép a bűnelkövetésben: elrabolják egy menő, az illegális pénzmozgások világában sem tapasztalatlan ingatlanos feleségét. A váltságdíj garantált.

Aztán kiderül, hogy mégsem, van ugyanis pár bibi. Először is az, hogy a férj – jórészt szeretője sugallatára – nem igazán érez motivációt arra, hogy jelentős összeget adjon ki a feleségéért. Különös tekintettel arra, hogy amúgy is épp szabadulni kíván tőle.

Ez az alapsztorija a Született bűnözőknek, amelynek az alapja Elmore Leonard The Switch című regénye. Ordell és Louis neve sem ismeretlen: a Jackie Brown két simliséről van szó. Ám amíg Quentin Tarantino keze alatt, Samuel L. Jackson és Robert De Niro megformálásában két klasszikus figura vált belőlük, néhány nappal a Született bűnözők megtekintése után már annak felidézése is komoly melónak bizonyult, hogy egyáltalán ki játszotta itt őket.

Mos Def és John Hawkes amúgy.

Hát valahogy így viszonyul a két film egymáshoz, pedig a két sztori között vélhetően nincs nagy különbség: pár semmirekellő, egy csalódott nő, kellemes csavarok, bájosan ábrázolt lepukkantság és luxus. Tény, a tavaly elhunyt amerikai krimiíró, Elmore Leonard történetei remek alapanyagok, ám – a Jackie Brownon kívül a Mint a kámfor, a Szóljatok a köpcösnek vagy éppen a Börtönvonat Yumába után – kénytelenek voltunk azzal szembesülni, ezt is remekül el lehet laposítani.

Mert a Született bűnözők egyáltalán nem rossz film: a színészek – Defen és Hawkeson kívül a feleség szerepében Jennifer Aniston, a férjet alakító Tim Robbins, vagy a „házi barát”, az ezerarcú Will Forte – hozzák a tőlük elvárhatót, a sztori is szépen halad előre, a képi világ is teljesen rendben van. Csak valahogy az egész pont annyira lapos, mintha mindent és mindenkit Jennifer Aniston alapképességeihez lőtt volna be Daniel Schechter író-rendező – tévedés ne essék, a Jó barátok Rachelét is láttuk már ehhez képest brillírozni –, aztán miután letudta ezt a feladatot, egyből a tuti kassza felé vette az irányt. Láttunk már ilyet, nagy rendezőktől is.

A gond csak az, hogy ez lenne Schechter igazi bemutatkozása Hollywoodban. Ha pedig máris egy olyan filmmel indít, amiből süt az unalom, nem nagy jövőt jósolunk neki.