Example olyan slágerekkel örvendeztette meg eddig is a táncoló tömegeket, mint például a Changed the Way You Kiss Me, vagy legutóbb a We’ll Be Coming Back Calvin Harris-szel. Az egy hónap múlva Szegedre érkező énekes most a 90-es években utazik, méghozzá mélyebben, mint Pamela Anderson dekoltázsa a Baywatch-ban. Ha már 90-es évek…

Tételem bizonyítása érdekében az elbizonytalanodó hallgatónak nem kell mást csinálnia, mint belefülelni a Live Life Living lemez harmadik tételébe. A One More Day (Stay With Me) – mint láthatjuk, kőkeményen oda van téve a mondanivaló… - ugyanis tényleg abba a korszakba repít vissza, mikor a videó távirányítójával a kézben ültünk a tévé előtt, hogy elkaphassuk kedvencünk klipjét a zenecsatorna kiismerhetetlen rotációjában. És hogy tudtunk szentségelni, amikor minden órában jött legalább egyszer a Summer Jam, a The Power a SNAP!-től, esetleg valami ATB, netán Sonique. És ugye az elmaradhatatlan „rájtöbáut ná, fankszóbradör” a Fatboy Slimtől.

Hozzá kell tegyem, a fenti nevek nagy részét nem én találtam ki, hanem maga Example is rájuk hivatkozott a Live Life Living készítésekor. Persze nem feledkezhetünk meg a Prodigy-ről sem, mert nélkülük aligha lett volna olyan a 90-es évek zenéje, amilyen aztán lett; de néhány ütemnél beúszik a Massive Attack is, különösen az Unfinished Sympathy című nótáé. Tudjátok, ennek a klipjében sétál végig az énekesnő egy elég kétes hírű környéken, miközben a kamera végig szemből veszi őt. Mint egy időutazás a közelmúltba: Például bácsi új albumának hallgatása közben néha szinte vártam már, hogy bebattyog az összképbe egy kalapos csóka, és elkiáltja magát, hogy „Ecuadooor!!”.

De ez nem történt meg, mint ahogy sajnos az sem, hogy olyan igazán kiugró dalok szülessenek a brit műhelyében. Jó, az All the Wrong Places mondjuk olyan, amit simán lepörgetsz egymás után 2-3 alkalommal is, és a Take Me as I Am (ha ez nem Prodigy, akkor semmi sem) vagy a Kids Again is igazából rendben van, ám egyvégtében vizsgálva a lemezt könnyen elkalandozik a figyelem. Némileg fájlalom azt is, hogy míg az előző két korongon (Playing in the Shadows, The Evolution of Man) kiemelt szerep jutott a gitárnak – és nem egyszer a torzított gitárnak! – a tücc-tücc ritmusok mellett, a LLL-en alig rúg labdába a hathúros hangszer.

Kicsit kevés a karakter, de azért mindenképp dicséretet érdemel Example, mert volt bátorsága ahhoz, hogy valami másba fogjon bele, és ezúttal jórészt hanyagolja a rá jellemző rap betéteket, és a tuti választásnak tűnő dubsteppel sem kacérkodott. Ehelyett letett egy olyan lemezt az asztalra, ami a breakbeattel, a trance-szel, a rave-vel és az acid house-zal mosolyog össze, és mindez bármennyire is anakronisztikus most, a még mindig tetőpontja felé közelítő retro hullámot akár meg is lovagolhatja.

Ahogy a bevezetőben utaltam rá, aki szeretné, az augusztus 27-én, a Szegedi Ifjúsági Napokon elcsípheti Example-t, és szinte biztosra veszem, hogy állat bulit hoz majd tető alá. Főleg, ha nem erőlteti túl a Live Life Living szerzeményeit.