Egy férfit és egy nőt sodor egymás mellé az élet Skóciában David Greig Szentivánéj című darabjában. A kétszemélyes komédia a főszereplőknek pörgős játék, nekünk ironikus komédia a középkorúak infantilis bénázásáról.

Ha nyár, akkor napsütés, ha nyár akkor szerelem. Mondanánk, ha romantikus komédiákban élnénk az életünket. De az életünk legfeljebb egy unalmas melodráma, ahol mindig rossz pillanatban ered el az eső. Ami viszont remek kiindulópont egy romantikus komédiához.

És pont ez a kiindulópontja a Szentivánéj című darabnak is. David Greig kétszemélyes egyfelvonásosának azonban pont annyi köze van Shakespeare-hez vagy az év legrövidebb éjszakáján megszokott rítusokhoz, hogy hőseiben is ott bujkál a vágy arra: ne csak egy szerelmi történet főszereplői legyenek, hanem megéljék a végén a happy endet is.

Márpedig a kezdet minden csak nem boldog: Helena (Pelsőczy Réka) 35 éves korára sikeres válóperes ügyvéd lett, aki egy nős szerető oldalán próbálja elhessegetni magától a magányt. „Átlag” Bob (Kocsis Gergely) 35 éves korára annyit tud felmutatni, hogy bűnözőknek dolgozik, mert annyira belesimul a tömegbe, hogy a kutyának nem tűnik fel. Találkozásukból egyéjszakás kaland lesz, az egy éjszakából aztán kettő, az első szexszel, a második kalanddal – elvégre Szent Iván éjjelén vagyunk, amikor az időjárás talán még a történet színhelyén, Skóciában is megkegyelmez.

Az időjárás azonban egyedül van ezzel: hőseink, akik nem csak dialógusokkal játsszák el a darabot, de néha dalra is fakadnak (aminek mondjuk nem nagyon láttuk az értelmét, bár a két színész láthatóan élvezte a csetlő-botló táncbetéteket), mellesleg metsző iróniával el is mesélik a történetet, és ha már ott vannak, megformálják annak többi szereplőjét is.

Ettől válik igazán játékossá, különlegessé Erdeős Anna vizsgarendezése, amelyet a Katona Sufnijában mutattak be, most pedig már a Thália egyik színpadán játsszák. Pelsőczy és Kocsis csaponganak, csacsognak, pont, mintha egy kocsma teraszán mesélnék a sztorit, amely közelebb van a Bridget Jones naplójához, mint az irodalomtörténet csúcsteljesítményeihez, és nyilván közelebb van egy romantikus komédiához, mint a rögvalósághoz. De nincs is ezzel különösebb baj, hiszen pont azért lehet élvezni, amiért harmincas-negyvenes értelmiségiek képesek huszadszor is megnézni ugyanazt az epizódot a Jó barátokból: mert pont azt a bénázást figurázza ki, ami ennek a generációnak az életét olyan játszi könnyedséggel tudja elrontani.

Igazán kellemes kikapcsolódást ad a Szentivánéj alig másfél órája, fájdalommentes drukkolást két olyan embernek, akik akár mi is lehetnénk. Ha talán életük szerelmét nem is találják meg a végére, nekik legalább tutira beígért a happy end.

Az előadás legközelebb az őszi szezonkezdés után lesz látható, akkor mindenképpen javasoljuk a megtekintését.