A Vörösmarty Mihály Általános Iskola nem sokban különbözik más magyar közoktatási intézményektől, ám tíz éve a MUS-E program tagjaként olyan tanrendi órán is járhatunk, amin máshol nem. 

A programról, amelyet Yehudi Menuhin hívott életre, már korábban beszámoltunk, de úgy éreztük, szeretnénk személyesen is részt venni egy ilyen alkalmon, így jutottunk el a Vörösmarty Általános Iskolába, ahol Orosz Helga és férje, Szarka Orosz Csaba  óráján jártunk.

Az ide járó gyerekek közül sokan hátrányos helyzetűek, hiszen olyan családokból érkeznek, ahol a mindennapi megélhetés nehézkes, és ez nyomokat hagy bennük, sokszor úgy, hogy fel se fogják mindezt. De az anyagi helyzeten túl sokak számára  a szülők alacsony iskolázottsága, az apa vagyanya bizonytalan jelenléte,  magatartászavar, hiperaktívitás, roma, vagy más kisebbségi származás mind olyan tényező lehet, amitől a gyermek szociálisan hátrányos helyzetűnek mondható. A MUS-E által szervezett órák lényege éppen az, hogy ezeket a legbelső, kimondhatatlan érzéseket hozzák elő a diákokból a művészetek eszközrendszerének felhasználásával, így segítve az érzelmeik feldolgozását. A programban -multikulturalitására jellemzően-, minden művészeti ág képviselteti magát, így a képzőművészet, a zene, a tánc,  vagy a színház is. Az órákat jellemzően művészek tartják. Jelen esetben a színházi foglalkozás volt a soron.

Bemelegítésként két csapatra osztották az osztályt, és egy olyan játékban versenyeztek, ahol a résztvevő csapatok székeken állva, azokat maguk alól a kijelölt cél felé rakosgatva versenyeztek egymással. Mivel mindkét csapatban voltak ügyes és kissé suta tagok egyaránt, Helga arra bíztatta a résztvevőket, hogy a gyengéket nem kritizálva, hanem tanácsolva próbáljanak egyre jobbak és gyorsabbak lenni.

A „lényeg” csak ez után következett, az év végi iskolai előadásra készülő mini darabok próbájára került sor. A forgatókönyvet és szövegeket még korábban maguk a gyerekek találták ki, a próba során Helga és Csaba értékelte a látottakat és adott tanácsokat az ifjú színészeknek. A pozitív és negatív kritika egyaránt jelen volt a szavaikban, de a gyerekek szemlátomást annyira élvezték a munkát, hogy senki nem vette a szívére a hallottakat, mindenki heves bólogatással és koncentrációval hallgatta az értékelést, közben újabb ötletek születtek, és az előadás újabb lépést tett a tökéletesedés útján.

A gyerekek azt se vették észre, hogy közben véget ért az óra, és ami igazán szembetűnő volt, az a változás az arcokon a  gyorsan elrepülő óra elejéhez képest. Akkor még érezhető volt néhol a fáradtság, néhol a rosszkedv, amit sokszor egymás szurkálásával próbáltak levezetni a nebulók. Az óra végére ennek nyoma sem volt, mindenki jókedvű kacagással és hangos tapssal követte társai előadását. Mindez pedig minden kétséget elsöprően igazolja, hogy a MUS-E óra valóban betölti azt a küldetést, amit megálmodtak neki, és amiért az iskola tíz éve csatlakozott és tanrendi órái közé vette fel ezeket a foglalkozásokat.

A programot a MUS-E Magyarország Közhasznú Egyesület működteti Magyarországon immáron húsz éve, ez idő alatt hat város egy-egy iskolája csatlakozott. A MUS-E órákhoz az iskolák és a gyermekek  is ingyenesen juthatnak hozzá. A foglalkozások szervezését,  az órák technikai bonyolítását, eszközeit és a programban résztvevő művészek és pedagógusok képzését az egyesület civil támogatókon keresztül tudja fedezni, így aki szívesen hozzájárul ehhez az igazán életrevaló kezdeményezéshez, az megteheti, erről bővebb információk a MUS-E honlapján találhatók, de egy most indult kezdeményezésnek köszönhetően egy miskolci iskola csatlakozását közvetlenül is lehet segíteni.

Számunkra egy MUS-E óra után is  egyértelművé vált, hogy az iskola valóban az életre nevel, de hogy milyen lesz az az élet? Nos, ez rajtunk múlik.