A brit rendező bő másfél órás heroikus küzdelemben bizonyította be, hogy képes elképesztően sallangos, unalmas és ezek ötvözeteként kellemetlenül röhejes akciófilmet is készíteni. Jack Ryan: Az elrettentő ügynök.

A filmből nagyjából öt perc telt el, amikor először éreztem a tenyerem és az arcom találkozásából kipattanni az értetlenség szikráját. Mármint hogy ez most komoly? Az öt perc címszavakban: szeptember 11, párás és bosszúálló patrióta tekintet, Afganisztán, törött gerinccel kimentett két bajtárs (előadja: Chris Pine). Ó, és persze még a "tudom, hogy meg tudod csinálni, aztán tuti szexelünk" kisugárzású medika a rehabon (előadja Keira Knightley). Ami a maradék 100 percben csak ezután következett: nagyon-nagyon gonosz oroszok (tönkre akarják tenni az amerikai gazdaságot - közreműködik a rendező maga, valamint Alec Utgoff és Peter Andersson), az amerikai hazafiasság nyáltengerének világbajnok szinkronúszói (a már említett szerelmespáron kívül előadja Kevin Costner), valamint a kilencvenes években eltűntnek hitt, ám újra előásott kliséhegyek. 

Talán a fentiek túlzásnak tűnhetnek, ám sajnos nem erről van szó. A probléma az, hogy semmi sem annyira feltűnő, mint egy rossz akciófilm. A középszerű vígjátékokra, romantikus filmekre tudunk legyinteni, hogy "ah, kis limonádé is kell néha", de amikor akcióra váltunk jegyet, ott el is várjuk, hogy a szívritmusunk legalább minimális eltérést mutasson a villamosmegállóban töltött várakozás perceitől. Személy szerint az én esetemben annyi előnyt is kapott Branagh filmje, hogy viszonylag ritkán nézek akciófilmeket, így a könnyebben fel tud szökkenni az andrenalin bennem, elég egy kisebb meglepetés vagy feszültség. De itt szó sem volt erről. A film első negyed órája után tiszta volt, hogy ez az a típusú alkotás, aminek a végén a jó győz, és hiába tesznek energiatakarékos izzót a főhősnő szájába (mert ugye arra elég kellemetlen ráharapni), a szerelme éppen a megfelelő időben érkezik, hogy aztán persze jól megmentse egész New Yorkot,és aki ezt megteszi, bizony még az elnökkel is kezet foghat a zárójelenetben. 

Persze nem arról van szó, hogy minden akciófilm után azt várjuk, hogy az állunk leessen és egészen a mozivászonig guruljon, de hogy maximális jóindulattal se tudjunk valami igazán jót kiemelni a látottak kapcsán, na az kicsit elkeserítő. Főleg egy olyan művész esetén, mint Kenneth Branagh, akit már többször jelöltek Oscarra, Golden Globe-ra, és tudjuk, hogy ennél sokkal többre képes. Habár apró megjegyzésként hozzátehetjük, hogy talán, de tényleg csak talán még ő nyújtotta a legjobbat a filmben Viktor Serevint alakítva. 

A Jack Ryan: Árnyékügynök (16) sajnos tehát egy nagyon unalmas és több elemében átgondolatlan, nevetséges alkotás. Moziban való megtekintése nem ajánlott, inkább csak elrettentő példaként arra, hogy nem minden jó könyvkrimiből lesz izgalmas film, sőt! Tom Clancy eredetileg izgalmas hőse egy teljesen szürke ügynök lesz a filmben, hogy stílszerűek legyünk: árnyéka önmagának.

Árnyékokra pedig még egy film kedvéért sem vetődünk.