Családon belüli erőszak, szülői aberráció, könnyek, félelem, gyomorgörcs – talán így jellemezhetném röviden Czapáry Veronika második regényét. A Megszámolt babák felkavaró és megrázó könyv, amit nem lehet egy szuszra végigolvasni, sőt az is lehetséges, hogy egy-egy fejezet között hetek telnek majd el.

Félve vettem a kezembe Czapáry Veronika legújabb kötetét, mert sejtettem mi vár majd rám. Gyomorgörcs, könnyek, összeszoruló torok, sajgó lélek, ezek voltak a tünetek az első fejezetek után. Az írónő nem kíméli az olvasót, könyörtelenül fellebbenti a hallgatás és a félrenézés fátylát a családon belüli erőszakról. S ha maga a téma nem lenne elég sokkoló, az érzelmi cunamit tovább fokozza, hogy ezeket a borzalmakat egy kislány monológján keresztül éljük át.

A regény elején megismerünk egy kislányt, aki bemutatja nekünk a babáit. Ez alapján a kislány bárki lehetne, a szomszédunk gyereke, a játszótéren hintázó két copfos apróság, vagy akár a rokonunk is. Egy ártatlan, kedves gyermek, aki szeretetre, törődésre és figyelemre vágyik. Az ártatlan kezdet után azonban következik a pokol. Hányingerrel küszködve, hitetlenkedve olvastam, hogy mit művel vele az apja, és hogy az anyja, aki világra hozta, aki a szíve alatt hordta 9 hónapig, szemet huny a gyermeke megerőszakolása felett. Sőt úgy bánik vele, mintha holmi rajta élősködő parazita lenne, akit szíve szerint elpusztítana. Senki nincs a kislány oldalán, a nagyszülők úgy tesznek, mintha minden rendben volna, senki nem mer szólni, senki nem védi meg, nincs számára más, csak a babái.

Ahogy haladtam előre az aprócska, vékonyka kötetben, úgy éreztem magam egyre rosszabbul. Többször meg kellett állnom, nem csak azért, mert a könnyek miatt már nem láttam a betűket, hanem mert képtelen voltam egyszerre megemészteni ezt a történetet. Az utolsó lapoknál már erősen a mizantrópia tengerén eveztem. Hogy nevezheti magát embernek, aki ilyet tesz egy ártatlan gyermekkel? És hogy képes tükörbe nézni az, aki mindezt hagyja? Az utolsó oldal elolvasása után keserűen és meggyötörve tettem le a Megszámolt babákat, és ettől az érzéstől a mai napig nem tudok szabadulni.

Czapáry Veronika zseniálisat alkotott. A Megszámolt babákban egy olyan társadalmi tabuval foglalkozott szépirodalmi keretek között, melyről egészen idáig leginkább csak a bulvár médiában hallhattunk. Szívem szerint kötelezővé tenném a könyvet minden 21 évét betöltött ember számára, mert bár fikciós regényről van szó, de minden lapja az élet eltitkolt borzalmaival szembesít bennünket. Itt az ideje, hogy a nagyra becsült fejlett, civilizált társadalom szembe nézzen ezzel a problémával, ami ott van a hétköznapjainkban, megbújva, mint egy féreg és emberi életeket tesz tönkre, gyermekek lelkét és testét csonkítja meg. Itt az ideje felébredni, felemelni a fejünket és abba az irányba fordítani, ahol a borzalom történik. 

A Scolar Kiadó gondozásában megjelent kötet hiánypótló, tabudöntő és kötelező!