Kultography

Kikötői kocsmadalok Stingtől

Kikötői kocsmadalok Stingtől

Blahó Dávid írása itt: - 2013-12-03 11:15

fullánkocska.pngSzükséges manapság valakinek bemutatni Stinget? Tudjátok, ő az a szikár pali, aki Police, meg Englishman in New York, aztán a sivatagi rózsával „ólejólééé” arabul kántálós. És hogy milyen albumot készített eme sarokpontok alapján? Persze, hogy homlokegyenest mást.

az utolsó hajóban.jpgBizony tiszta szívvel sajnálni fogom, amikor egy nap majd végleg leáldoz a CD lemezeknek. Itt ez a korong, aminek frontborítóján a brit ücsörög, ami nem egy nagy vaszisztdasz, de a booklet többi része! Jó, lehet, hogy az is csak a hozzám hasonló hajó buz… szóval, hajó megszállottakat csigázza fel, de bánja kánya! A hátoldalon még a szerelőállványok között látjuk a vízhasító fémmonstrumot, aztán hajtunk egyet, és közben a vízre csúsztatták az iszonyatos-horgonyos tömeget, ami a füzet első lapján már a kikötő elhagyására készül. Semmiféle metaforát nem akarok ezzel levetíteni Sting pályafutására, pusztán csak gyönyörű a képsorozat.

Amikről néhány pillantás után kiderül, hogy XIX. századi felvételek: ezek között a díszletek között akár Robert Downey Jr. is verekedhetett Sherlock Holmes jelmezébe bújva. És a The Last Ship zenei anyaga is ennek a hangulatnak – meg a hasonló című, 2014-es Broadway színdarabnak - lett alárendelve. Semmi modernkedés, semmi hangoskodás, ez kérem kikötői kocsmazene. De nem abból a fél kézzel markolom a korsót, a másikkal meg a kisszéket, hogy bezúzzam valakinek a búráját fajtából. Nem. Ez gyertyafényes, hosszú tengeri út után megpihenős, félig ábrándos, anekdotázós danolászás.

Sting anélkül utaztat meg minket, hogy fel kellene emelnünk a hátsónkat: a különböző hangszerek alkotta hajókra szállva meglátogatjuk Franciaország partjait (The Night the Pugilist Learned How to Dance, I Love Her But She Loves Someone Else), eljutunk Skóciába és Írországba (Ballad of the Great Eastern), de leginkább az észak-angliai Wallsendben vetjük ki a horgonyt: a hajógyárairól népszerű kikötővárosban, ahol Sting született. Duda, zongora, hegedű, mandolin, akusztikus gitár, sirály vijjogás, és mindehhez jön egy olyan hang és kiejtés, amiről sok helyütt meg sem mondanánk, hogy valóban az egykori „zsarué”.

szürke kikötő.jpgVannak azért táncosabb, pattogósabb pillanatok (The Last Ship, What Have We Got?) amikről teljesen Leonardo DiCaprio és Kate Winslet hajófenéki táncjelenete ugrott be a Titanic filmből. De ezek a nóták – és ezek aztán tényleg azok – vannak kisebbségben; egyfajta borongós, kellemes, emlékezős melankólia teríti szürkés leplét a lemezre. Mint egy kikötő, késő őszi estén, ahol csak egy részeg matróz hortyog a gázlámpák reszkető fényében, és a vízen egyetlen ép hajó ringatózik, miközben vasvázas társai irigykedve lesnek le rá a bakokról.

A The Last Ship Sting első olyan albuma 10 éve (!), ami valóban új, eddig kiadatlan dalokat tartalmaz. Picinykét gonoszkodva meg lehet jegyezni, hogy egy évtized alatt mindössze ennyire futotta, de annak, ami, ez az album közel tökéletes. Aki nyugis estéket akar szerezni magának igényes és finom zenével, az bátran váltson jegyet erre a hajóra. Tuti, hogy nem fog vele rossz kikötőbe megérkezni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása