Kultography

"Biztos voltam benne, hogy az előző két könyvem óriási bukás lesz" - Ljudmila Ulickaja újra Budapesten

"Biztos voltam benne, hogy az előző két könyvem óriási bukás lesz" - Ljudmila Ulickaja újra Budapesten

Kultography írása itt: - 2013-11-29 17:42

A kortárs próza egyik legnagyobb alakja nem először járt hazánkban, ezúttal új, önéletrajzi könyvének bemutatója alkalmából látogatott Budapestre. Ulickaja élőszóban is legalább annyira izgalmas személyiség, mint amilyennek művei alapján tűnik. Másfél órába pedig sok minden belefért: genetika, metafizika, KGB, jótékonyság, valamint a mosógép és a fogamzásgátló hatása a női pszichére. 

ulickaja.png1463138_771356039557773_371983630_n.jpgCsütörtökre minden jegy elfogyott az Örökbecsű limlom című könyv bemutatójára, ami manapság igen ritka, de ez esetben nem meglepő. Ljudmila Ulickaja számos nemzetközi díj tulajdonosa, pedig első művét ötvenévesen írta. Az már inkább meglepő, hogy miközben a mozi előterében mindenki az új kötetét vásárolta vagy szorongatta, a díszvendég csöndesen álldogálhatott, és csak egy-két rajongója ismerte fel a tömegben.

Persze amikor felkonferálták, óriási tapsvihar fogadta az írónőt, és ő csak tetézte az üdvrivalgást, amikor elmesélte élete egyik legfontosabb elismerése Budapest Nagydíja. Hogy miért?

"Amikor egy volt szocialista országban egy orosz írót ilyen díjjal tüntetnek ki, akkor tudja, hogy az irodalom fontosabb, mint a politika." Persze ettől ő sem gondolja úgy, hogy az irodalomnak komoly befolyása lenne a politikára: 

"Szolzsenyicin Gulagról írt művét annak idején mindenki szamizdatban olvashatta, én is így jutottam hozzá. Aztán a kilencvenes években bárki megvehette, akár az aluljáróban, sok millióan olvasták és senkit nem nem vitt el ezért a rendőrség. Ez a mű pedig arról szól, hogy a KGB milyen szörnyű dolgokat tett és mennyire gonosz szervezet. Mindezek után az emberek egy volt KGB vezért választottak meg az ország elnökének. Hát ennyit az irodalom erejéről. Mondjuk nem meglepő, hiszen a Föld lakosainak 30 százaléka olvas könyveket, közülük 7 százalék az, aki komoly műveket vesz a kezébe, nem csak szórakoztató irodalmat vagy szemetet. Körülbelül ennyi emberre lehet a hatása az irodalomnak."

tn_hir_ulickaja3.jpgUlickaja új könyve az Örökbecsű limlom címet kapta, ami a magyar fordító, Goretity József szerint az egyik legnehezebben fordítható része volt a műnek. Az írónő beszélgetőtársaként is a cím hátteréről kérdezgette vendégét. Pedig a képlet elég egyszerű: az élete végéhez közeledve az ember számot vet azzal, amit fel tud mutatni, és rájön, hogy minden értéktelen - persze némi túlzással. Így volt ezzel Ulickaja is, akinek mégis fontosak voltak ezek az emlékek. A könyvéről egyébként úgy nyilatkozott, hogy amikor írni kezdte, azt gondolta, hogy ez lesz az utolsó. Aztán betegsége kapcsán (két évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak nála, amelyet sikerült legyőznie) rászánta magát, hogy elolvassa a családi archívumot, és ez egy új könyv ihletőjévé vált, ráadásul visszatért első szakmájához - a genetika tudományához is.

"Az 1900-as évek elejéig visszamenőleg megvolt minden családi fénykép, irat, és a nagyszüleim levelezése is. Nem akartam elolvasni ezeket, mert attól féltem, olyat tudok meg, amit nem szeretnék. Aztán jött 2011, és akkor rájöttem, hogy ha én nem dolgozom fel, akkor ezek az enyészeté lesznek. A nagyapám leveleiből és naplóiból kiderült, hogy félelmetes hasonlóság van közöttünk. Ugyanazokat a könyveket olvastuk tizenévesen, ugyanúgy listát írtunk róluk, és ugyanúgy jelöltük, ha valamit elolvastunk. Ez a hasonlóság pedig elém hozta a genetika kérdését, mert van, amit ez a százezer DNS visz tovább, de van még valami, amit nem lehet ezzel magyarázni. A következő könyvem erről fog szólni, ha elkészül. Nem tudom, ez rajtam kívül érdekel-e valakit, szerintem nagy bukás lesz. - bár elmondása szerint előző két kötete kapcsán (Daniel Stein, tolmács; Imágó - a szerk) is így gondolkodott. Habár nem szokta magát a születendő művek fogadtatásán izgatni, elmondása szerint minden művét egy vagy több, hozzá közel álló szerettének írja. "Egy olyan gyűjteményem van, amire igazán büszke vagyok, ezek pedig a barátaim"

Ha már szóba került az írás, azt is elmondta, hogy a sikere két dolgon múlott, egyrészt mázlija volt, másrészt mivel ötven évesen jelent meg az első műve, tudta, hogy jelentős lemaradásban van kortársaihoz képest, éppen ezért fölösleges versenyeznie. Amúgy is írás helyett szívesebben segít inkább az egyik barátnőjének jótékonysági ügyekben. A képlete egyszerű: "Az élet fontosabb, mint az irodalom."

2012-10-27-19-07-Lyudmila_Ulitskaya_12c_resize.jpg

A beszélgetés kapcsán előkerült a család, kapcsolatok, és persze a nők szerepe mindebben. Ulickaja, aki már kétszer elvált, ez utóbbiról is megosztott néhány gondolatát.

"Egészen más manapság feminizmusról beszélni, mert az elmúlt évtizedek alatt a női szerepek olyan változásokon mentek keresztül, amire soha eddig nem volt példa. A modern kor vívmányainak köszönhetően egészen más jelent most ez a szerep, mint száz évvel ezelőtt. A mosógép és a fogamzásgátló: ez a két dolog teljesen megváltoztatta a női pszichét. Ezzel az egész kérdéssel egyébként is az a baj, hogy versengést szít a két nem között, az első férjemmel is folyton versengtünk és ráment a házasságunk. A nőknek nem versenyezniük kell a férfiakkal, mert a partnerséghez való jog ennél sokkal fontosabb." 

Önéletrajzában Ulickaja őszintén beszél betegségéről is, és ennek kapcsán a budapesti beszélgetésen is külön kitért ennek a korszaknak a jelentőségére. 

"Amikor az ember szembesül azzal, hogy mennyi ideje van hátra, sokkal értékesebbnek látja az időt. Az életnek a halál ad értelmet, mert ennek fényében tudjuk megbecsülni, amink van. Engem a rák tanított meg arra, hogy az idő mennyire értékes dolog. Az életem egyik legboldogabb időszaka volt az, amikor kemoterápiára és sugárkezelésre jártam." Saját bevallása szerint könyvesboltban járva is vastagság alapján vásárol, mert szerinte túl kevés időnk van ahhoz, hogy vastag könyveket olvassunk. Íróként éppen ezért a legnehezebbnek pont azt tartja, hogy regényei ne legyenek túl hosszúak, habár tudja, hogy csak orosz viszonylatban ír ő viszonylag keveset. 

Az este utolsó kérdése is a halálhoz és az olvasáshoz kapcsolódott, egészen pontosan arra vonatkozott, hogy Ulickaja halála után meddig fogják olvasni a műveit.

"Csehov a halálos ágyán azt mondta, hogy szerinte halála után 3-5 évig forgatják majd könyveit. A kiadója megnyugtatta, hogy olvassák majd őt 10-15 évig is. Ha Csehov szerint 15 évig fogják a műveit olvasni, akkor én azt mondom, az én műveimet 15 percig."  

Fotók: MTI, pen.org

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása